2016. július 21., csütörtök

Somló Tamás a Tabánban

Sokan gyűltek egybe SomlóTamás búcsúztatására a budai Tabánban. Főképp érte rajongó, idősödő korosztálya. Na meg én, vagy tízzel náluk is idősebb. A megemlékezés díszleteként két mikrofon árválkodott a körben elheverő sokaság előtt. Bár a békés nyárestében Somló Tamásé volt a szó, ő maga már csak a lejátszó technikában lehetett jelen, meg a hangfalakban. Na és az emlékező lobogásban.
Nem ismertem senkit. Egyben azonban egy voltam velük: éltünk mindannyian.
















Bolondféle ember talpig feketében táncolt a zenére a hangfalak előtt. Fekete botjával néha vezényelt Somló Tamásnak, körbekeringte a kis tisztáson keresztülvágó hölgyeket. Hirtelen rám mutatott, odajött, és azt mondta, te a Dob utcában laksz. Nem tiltakozhattam. A hangos zenétől nehezen hallottam, mit mond, de az érthető volt, hogy Solymosi, ha jól emlékszem, elvitte az egész reklámbevételt. Hetvennyolcban, ennek majdnem negyven éve, mondta a fekete ember. Együttérzőn szörnyülködtem. Beszélt, beszélt még, Somló Tamás hangja mögül alig kivehetően. Kis szünetet tartott, majd azt mondta: diaponom...diaparolá... aztán lemondón legyintett és otthagyott. Hát igen, sic transit gloria mundi.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése