2016. május 15., vasárnap

Eurovisio



Tudóstalanítás

Még csak most kezdődött, még csak a szomszédban szól, túl a falon, tégláktól szűrve halljuk, de máris fülünkbe ötlik egyfajta selypegvehápogás, amiből mintha magyar szavak hallanának ki. Kiküldött vagy behívott moderátorunk közelíti hát a nonprovinciális hangütést. Azt a de elegáns nagyvilágit. Moderátorunk az ő nyugatiasan jóléti, önelégülten odavalósi, világraszólón áradozó hanglejtése érdekében kissé töri ezeknek a magyart. Nyomja azt a nem is csak enyhén akcentusosan dalolót, azt a deelsöprőezazeste félét, azt az egészvilágittvanosat, ami világnyelvivé hangolja a mi páratlanul közép-keleteurópai magyar hangzásunkat, csak hogy érezhessük mi, magyarok is e fénypezsgő durranásos pillanatokban, hogy mennyire nem itthon, hanem mennyire otthon vagyunk e várva-várt, boldog dalfesztiválban, amit lám, végre már az amerikaiak is néznek.
Ha hanglejtéssel lehet törni a magyart, akkor tehát ez most csúcsra jár. És most már ideát is, mert nem bírtuk ki, hogy rá ne kapcsoljunk készülékünkkel magunk is, csak hogy legutálandóbb emlékeinket feleleveníthessük.
Nem csalódunk. A stockholmi Globe Arena fények által elsöprő látvánnyal fogad. Gobók örömörjöngve forgolódnak, kápráztat a padlóvetítés. Lehengerel, tarol a fénytechnika.
Lehengerelni, tarolni jönnek a dalok is (ezekben a nehéz európai időkben.)
Míg a szöveg politizál, az előadásmód depolitizál, életörömet pancsol borunkba. Minden ömleng, lehengerlőn gügyög, hájlájkol, sziporkázik, bugyborog. Eurofóriásan repked a sok nemzet-bot csinálta sztár. És thankyouzik mindahány.
A magyar dal, Freddy is elsöprésben utazik.
Szakmai zsűrinek mondják, ami aztán egyenként feltolja magát a boldogságban fürdő képernyőre, mi azonban a nemzetek szószólóinak gyöngyöző elfogultságát mindig is inkább geopolitikainak, és etnikainak láttuk, ami - zenei produkciókról lévén szó nyomasztóan illetéktelennek, vagy ha tetszik, zeneszakmailag korruptnak hat. A zene nézőszögéből mindenképpen spekulatív, ahogyan szomszédországok pontjaikat szórják szomszédországokra, önfontosan és idegfeszítőn késleltetett marokkal. Bár határozottan üdítő,  amikor néha a szimpátia kinyilvánítás ennek a rossz kényszernek keresztbe megy, mégis az értékhirdetés úgy, egészében - most és majd, miként korábban is - elviselhetetlenül értéktelenként hat ránk.
Az első hat ponthintés után viszketés támadja morálközpontunkat.
Lekapcs.

Måns Zelmerlöw and Petra Mede were our hosts during the Grand Final. Petra viccelődött, Mäns meg meredt rá, hogy min kell itt derülni.
Romániát 2016. április 22-én kizárták a versenyből a TVR köztelevízió EBU felé való tartozásai miatt. Úgy kell nekik! Ennyi millió izébe kerül ez a hajcihő, és ők meg ülnek a pénzen? Ha ebu se tanulnak...
Az új szavazási rendszer Ukrajnának hozott szerencsét. Jamala is the winner. Biztosan jól repkedett, bár lám, még csak tegnap volt, de nekünk már homályosul emléke fülünkben. Na persze, mi Elvis Presleyn szocializálódtunk, meg Beatlesen. Világháborús generáció.
Szóval Ukrajna. Van itt szolidaritás! A polgárháborúban szétlőtt Ukrajna rendezhet jövőre örömfesztivált.
Kár hogy Freddy kicsit be volt rekedve, úgy hogy tizenkilencedikek vagyunk. Kimondani is nehéz. De hát van sarunk. Talán épp a kötelező kvóták... Úgy hogy csak hallgassunk!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése