Minden egyes nap
vékony réteget hagy hátra a történések nyomán. Így kérgesedik lassan a lélek,
miképp a fák. Jól felszerelt értők számára kiolvasható, mi minden játszódott le
a kéreg alatt, épp úgy, mint a fossziliák, a kagylók meg a korallváz esetében.
Aztán majd - már ha
létezik valóban lélekvándorlás - az emberi lélek régészei elcsípik egy napon a
vándorlás útvesztőiben azt a lelket, és megtisztelőn bogarásszák a lehelet
vékony rétegek elszíneződéseiből, mi minden történt vele.
Persze akkor már
ugyan minek? Mert hol lesznek már akkor az érdekelt tanúk, szeretteink és
kárörvendő riválisaink, mind, kik kortársként körénk születtek, s mert belénk
botlottak folyvást, egy életen át, így-úgy, akarva, nem akarva lelkünket
ostromolták?
 |
| SZLAUKÓ LÁSZLÓ szobra nyomán |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése