Költő és
irodalomtörténész egy személyben mesélt bizonyos rendezvényen arról, hogy miért
más a mai vers, mint a régi.
Magától értetődően
szó esett arról, hogy mi van a költő fejében, mire használja a nyelvet, s
hogyan változott meg a társadalmi - főképp a társadalompolitikai - valóság a költő körül.
A változásokat
kiváltó négy fontos komponensként szóba jött, hogy megváltozott a vers (ezzel
együtt a költő) társadalmi hatása, azaz szavának súlya, megváltozott továbbá a
költő u.n. nyelvi magatartása, továbbá a retorikai stílus és az én-szerep.
Érintőleg szó esett
arról, hogy súlyos történelmi konklúziók halmozódnak korunk emberének
elméjében, minek következtében a gondolkodó ember revízió alá vonja a korábbi
korok eszméit, és az emberi közösséghez való viszonyát is.
Szóba jött ennek
következményeként, hogy a mai költők kezdenek pátosz, bölcselet és formai
kötöttségek nélkül szólni, vagyis úgy fogalmaznak, mint akárki más.
Na de akkor miért
ők a költők és nem más valaki?
A következő, jó
részt új társadalmi jelenségeket takaró fogalmak egyáltalán szóba sem jöttek:
tudati modell (kontra
valóság)
művészet
forma
kommunikáció
média
internet
könyvkiadási modell
virtuális valóság
vagyis olyan környezeti tényezők nem jöttek
szóba, melyek nélkül lehetetlen megérteni, milyen hatásokkal és kihívásokkal néz
szembe az, aki ma versírásra adja a fejét.
Ilyenformán az sem jöhetett szóba, hogy miként
kerekedik ki ma az u.n. költő életmodell, vagyis hogy mitől,
hogyan és miért lesz valakiből költő, akár sikeres költő.
Következésképpen azt a modellt sem volnánk
képesek továbbra sem megérteni, hogy egyszer csak valakik prima primisszima
díjra jelölnek valakit, mondjuk egy költőt, aki aztán el is nyeri azt, miközben az író szakma csak
néz, mint a moziban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése