2015. május 6., szerda

Apropó HA



Elhatároztuk, hogy ma valamelyikünk túlzásba viszi a dolgokat.
D-Vektorra és Pesövé Ofszira egyszerre esett az írás, tehát most ők felváltva írnak:

Sokakhoz képest talán nagyszerű ember vagyok.
Ambícióimhoz képest viszont egy senki.
Mondhatnám, hogy mindez az információs társadalom miatt van, de hiszen minden társadalom információ függő volt, legfeljebb a korábbiak a mostani elképesztőnél jóval kisebb mértékben.
Ha az ambícióimat félre tudnám tenni, s az időben is korrigálni lennék képes a rég történteket, akkor 1944 decemberi pincébe vonulásunktól előre menően életemben minden más lehetett volna pusztán annak okán, hogy apám, akinek a felkapott pesti hölgyfodrász szalonját bombatalálat érte, s aki 1945 januárjában sokszáz málenkij robotra elhurcolt társával együtt vérhasban elpusztult a premontrei apátság gödöllői könyvtárában, élve maradván alighanem belőlem is hölgyfodrászt faragott volna…
vagy figarót…
s akkor én most ollója kopott nyugdíjas női fodrász lehetnék, e mai valóság lehetőségével mit sem gondoló, sorsával megbékélt nagyapa talán, aki milyen jópofa Jancsi volt, vélné most sok-sok vén, loknija fakult nyanya.
És én csak rihegnék-röhögnék, amikor szintén jópofának mondott fodrász fiamtól, Jancsitól visszahallanám e hízelgő dolgokat.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése