Az előző naphoz öltöztünk, kétszer fagyott le a derekunk ezen a februárba illő napon, azóta nyomjuk az ágyat.
A 10 órás kezdésre várakozva először a szombat édesanyja majd Josef Koudelka jutott az eszünkbe.
Vihar Judit, A Magyar-Japán Baráti Társaság elnöke
téli menetfelszerelésben végre beindítja a Haikunapot.
A felolvasás valamiféle ritus színezetét ölti.
Képünkön Vermes György haiku szerző, aki rá se hederít az időként elnéptelenedő nézőtérre: órákon át képes rendíthetetlenül olvasni alkotásait.
A múzeum szép kertjének egy másik szegletében Kelet-Ázsia fan-ek bűvölnek egy japán kártyalapot.
Haiku haibun ollóval, ragasztóval
Az egyik díjazott versenymű:
A holdnak fénye
cikk-cakkosra szaggatja
tájkép álmomat.
Szabó Aida haiku szerző mintha érezne valamit, főhajtásával mintha már GÖELEVENT gyászolná.
GÖELEVEN élete legutolsó lövése Vihar Juditot ábrázolja. Fókuszt már nem állított, optikáját többé nem húzta be.
Az utolsó fotók egyike. A lábramenés volt a szenvedélye.
GÖELEVEN egyik utolsó felvétele:
mintha gyászdal kottaképe lenne
Az ifjú GÖELEVEN, amikor még önfeledten játszadoztunk.
Nyugodjék békében!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése