Magyar szórend

A magyar nyelv költőinket igen boldogító egyik sajátossága a szabad szórend.

Angol poéták mind a tíz ujjukat megnyalnák, ha ezt a szabadságot megkaparinthatnák.

Postaládánkba került minap egy igen csalafinta magyar játék a szórenddel.

Máris eszünkbe ötlött a történeti anekdotáink között hitelesnek tartott, gonosz érseki szójáték:

A KIRÁLYNÉT MEGÖLNI NEM KELL FÉLNETEK JÓ LESZ…

A postaládánkba dobott kis szöveg, a mondat hívószavakká tördelése, miként a tipográfiai méretezés sem véletlen talán.

Mert ugye, mire vonatkozik a SÜRGŐSEN?

A magyar szórend megengedi, hogy itt azt értsük, aki lakást keres, annak valami okán sürgető, hogy találjon.

Nincs kizárva azonban, hogy csak olyan lakás érdekli az illetőt, ami valami okán sürgősen eladó.

Ha az előbbi a hirdetés motiválója, akkor akár jó üzletet is csinálhatna a lakástulajdonos. És esetleg miért is ne lehetne így?

Ha viszont az utóbbi igaz, akkor nepperrel vagy strómannal van dolgunk. A kor, a környék (romkocsmás mulatónegyed) és az ingatlanpiac helyzetének ismeretében ez utóbbi a valószerűbb.

Egy tény, tipográfiai formálásával ez a Perecsényi bujkálni látszik a magyar mondatértelmezés lehetőségei között.