Skandináv lottószelvény kínálta magát az egyik lottózó
kirakatában. Közelebb léptem, s hallottam, hogy töri a magyart.
- Ki vesz meg, ki vesz meg, itt vesződöm már mióta. Gyere
be, és veszekedj. Veszekedj meg engem! Mikor leszek már megveszekedett?
Nem válaszoltam, persze, de elbámultam nagyon.
- Vessz meg, vessz meg engem, tökkolop! Hát nem akarsz
veszekedni?
- Nincs vételi szándékom – válaszoltam.
Ezt persze nem értette, pörgette a skandináv-magyar
gyorsszótárt, aztán visszatért a veszőparipájához:
- Itt vagyok veszendőbe, vessz meg engem, rohanj vesztedbe
befele, törj vesztemre, mit veszítesz!? Veszel, nyersz, lesz nagy veszemiszom.
- Elfogott a nevetés, indultam befelé.
- Jól van, gyere a vesztőhelyre, vesződj velem! – helyeselt.
Mire beértem kihúzta magát. Vesztére. Ilyen lottószelvényt
már a kutya se vesz.
- Máskor tegyél a szádra veszféket!
- Ha megveszülök, se értem. Veszed, veszed - próbálkozott még. - Veszed, kaparod, vesztesz, s rád jön
a veszketés.
Kihátráltam.
- Hova veszed az irhádat?
- Én most megyek haza, te meg veszendőbe.
- Vessz meg, vessz meg, tökkolop – morogta az üveg mögött,
de ezt már alig lehetett kivenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése