Bermuda háromszög

Még újságíró volnék, ha pályaszéli obsitosként tengődöm is, füstölgök hát kicsit blogmagamban.

Pásztor Albert volt miskolci rendőrkapitány polgármesternek jelölését tárgyalja a sajtó.

Nem tudom, ostoba, gyáva vagy arcátlan csúsztatások azok, amiket a sajtószereplők fogalmazásából kihallok.

Állítólag olyan országban élünk, ahol a hír szent, a vélemény szabad. Csak hát pontosabban miben különbözik e kettő?

A sajtó fogalmazásaiban összekeveredni tűnik a tény, a vélemény és a politikai körmönfontság.

Olyan Bermuda háromszög-féle ez, ahol eltűnik a logika és az értelem.

Tisztába kéne tenni bizonyos, közéletileg létfontosságú fogalmakat. Az alkotmány persze fütyül az ilyesmire.

Pásztor Albert - többször bejátszott összegző szavai szerint - egy bizonyos esztendő rendőrség által birtokolt tényeit közölte. Befejezett jelenként, adatként hangzott.

A sajtó azonban gátlástalanul átírja most ezt a fogalmazást: körülbelül úgy, mintha Pásztor Albert mindenkorra érvényesnek szánt (rasszizmus-gyanús) véleményét hangoztatta volna, amihez természetesen mi is elvitatnánk a jogát, ha úgy lett volna, de nem úgy volt.

Ne lovagoljunk nem létező lovon!

Politikailag kendőzetlen volt ugyan, ahogy Pásztor Albert egy bizonyos, történetesen cigányokat érintő tényről szólott, de csak a jövő döntheti el, hogy hiba volt-e ez, mert a bűnözés elleni sürgető és egyelőre tehetetlen fellépés terepén szólott, ahol sajnos kevés etnikailag álszentkedni vagy politikailag szépelegni.

Másrészt azért is értelem nélküli dolog cáfolni, hogy közügy-e itt ama politikailag kényesnek minősülő miskolci tény, mert a beteg jelen remélt, egészséges jövője felette kell hogy álljon az önmaga belső feszültségeitől beteg napi politikának, ami itt így-úgy pecsenyét remél sütögetni.

De országunk rendképes jövője felette kell hogy álljon az országrend bontó, parttalan életterepben gondolkodó liberális maszatolásnak is.

Leginkább bosszant, hogy bizonyos újságírók, egyre többen, kiknek - bár már csak virtuálisan - kollégájuk volnék, nem csupán a helyes beszéd dolgában, hanem morálisan is nap mint nap lejáratják magukat.